A szerző az LMP II. kerületi önkormányzati képviselője.
A magyar kormány jelenlegi külpolitikáját Szijjártó Péter a Mandiner.hu-nak adott interjújában így foglalta össze: „az új magyar külpolitika homlokterében a külgazdaság áll”, valamint: „amikor a külpolitikában nemzeti érdeket érvényesítünk, az nagyon nagy arányban gazdasági érdeket jelent.”
Külpolitikai ötlettelenségét Szijjártó már a bizottsági meghallgatásában is megcsillogtatta, amikor elmondta, külpolitikájának célkitűzésként azt jelöli ki, hogy „Közép-Európában az egy főre jutó külföldi közvetlen működő tőke szempontjából Magyarországnak kell lennie az elsőnek”. De ez az üzleti célú külpolitikai felfogás mutatkozott meg a miniszterelnök azon szavaiban is, mely szerint a külpolitikában „kereskedelmi dörzsöltségre volna szükségünk”.
Ez a fajta a piaci érdekeket előtérbe helyező külpolitikai iránymutatás kommunikációsan akkor érte el Rejtő Jenő-i csúcspontját, amikor Magyar Levente gazdaságdiplomáiért felelős államtitkár a köztévé esti műsorában hosszú perceken át fejtegette, hogy Magyarország Japánba irányuló exportja azért is kiemelten fontos, mert piacvezetők vagyunk a mangalicaplacenta, igen jól olvasta: a mangalicaplacenta exportjában. Én nem állítom, hogy a magyar agrárium piacának biztosítása, főleg az orosz kereskedelmi szankciók utáni helyzetben, nem elsődleges fontosságú nemzeti érdek; de az, hogy a külügyminisztérium, miközben háború folyik egy szomszédos országban és betiltották a Székely Nemzeti Tanács tüntetését Erdélyben, Juncker pedig egy közös európai hadsereg szükségességéről beszl és a kormány éppen az „Iszlám Állam” ellen készül katonákat küldeni, a mangalicaplacentát tarja leginkább említésre méltónak, aggasztónak tűnik.
De ez nem izolált jelenség, több olyan ügy is van, ami mivel nem a kereskedelemmel kapcsolatos, elkerülni látszik a Külügyminisztérium érdeklődését. Például ma: március 15.-én, amikor ezt írom, a magyar kormánynak még nincs álláspontja arról, hogy támogatja-e a közös európai hadsereg létrehozását. Ugyanakkor a fenti idézetek azt mutatják, hogy a kormány minden külpolitikai kijelentése, minden nagy ívű a „változó világrendről” alkotott elemzése azzal a céllal születik, hogy olyan politikai környezetet teremtsen, amely lehetővé teszi az életfeltételeinket biztosító korlátok lebontását, amikor szélesre tárja a kapukat a külföldi tőke akadálytalan behatolása előtt.